Lassan három hete élek (a kb. leghíresebb [tehát egyetlen :)] walesi költő után) Pantycelyn-nek [kb.: pant(ü)kelin] nevezett kollégiumban, ami csak annyiban hasonlít a magyarországiakhoz, hogy szobák vannak benne, amiben diákok laknak.
A képeken már láthattátok: négyszintes, rohadt hosszú épületről van szó, aminek az egyik végén van a bejárat – hét- és napközben ugyan működik középen is egy ajtó, de máskor zárva van. Ilyenkor végig kell gyalogolni a végtelennek tűnő folyosón és kb. 20 fire dooron. Az épület közepében van a Dining Room, tehát a kajálda, a (majdnem) legtávolabbi részében pedig a Large Lounge, ami egy hatalmas közösségi terem egy fél falnyi plazmatévével, bőrfotelekkel és –kanapékkal. Itt tartották ugye walesiül a welcome meetinget, amire a megérkezésemkor beestem, és amiről már beszámoltam, és mi is itt gyűlünk többnyire, ha iszogatós-beszélgetős kedvünkben vagyunk vagy mielőtt bulizni indulnánk a városba.
Annak ellenére, hogy alaprajzilag rettentő egyszerű a koli, az első héten állandóan eltévedtem – a folyosók jellegtelenek és összevisszák, a szobaszámok pedig mindenféle rendszer nélkül vannak kiosztva, és főleg nem tükrözik a szintet (tehát a harmadikon is van 100 alatti számú szoba, a miénk a 145-ös a másodikon…). Szintén még az első nap elképesztő tapasztalata volt a vizesblokk. Egyrészt külön helyiséget képez a fürdő és a WC, szemben az általam eddig tapasztalt magyar rendszerekkel. A szobakulcsot egy borítékban adták át, amiben egy cetlire fel volt írva a fürdőszoba kódja – egy elképesztő mechanikus záron kell benyomkodni ezt a kódot, így biztosítják, hogy mindenki a számára kijelölt zuhanyzóba menjen csak (ami egyébként nem az, hiszen két fürdőkád is található benne, természetesen zárható ajtók mögött). A fürdőről elég elmondanom azt, hogy egyszer sem jutott eszembe az, ami egy otthoni kollégiumban természetes lenne, hogy papucsban álljak a zuhanyzóba. Természetesen van függöny, és meleg víz, mindig.
A WC-ben kincstári tisztaság – mint ahogy amúgy az egész koliban. A takarítónők természetesen kedvesek és segítőkészek, a múltkor az egyikük épp a szobám előtt takarított, amikor hazaértem, elnézést kértem, hogy összejárkálom a frissen felmosott padlót, amin annyira meghatódott, hogy amikor kinyitottam az ajtót, rögtön észlelte, hogy nyikorog a zsanér és elrohant egy flakon WD40-ért, hogy befújkodja. Nem kell mondanom, hogy mindegyikük makulátlan egyenruhában dolgozik. Nos, ezek a takarítónők nem az otthon megismert irányelveket követik. Először is, a folyosókat egy filckorongot forgató géppel takarítják; ez után következik a felmosás, a hazai gyakorlattól eltérően nem egy klórtól bűzlő, szürkésfekete lében ázó, bolyhos rongydarabbal, amivel tessék-lássék összemázolják a folyosó közepét, hanem citromillatú tisztítószerrel és az utolsó sarkot is érintve. A WC tisztítása is hasonló módszerrel zajlik: igen, ők nem csak a kémiára bízzák, így nem érik be azzal, hogy peremig feltöltik a WC-t hipóval, az első használót egyúttal érdekes kísérlet alanyává téve, hogy az emberi testnedvek + a klór együttese milyen mérgesgázokat fejleszt, hanem toálettet teljes terjedelmében mechanikus módon (értsd: ronggyal a kezükben) takarítják. Működésük közben természetesen mindenhol megjelennek a sárga „Wet floor” és „Cleaning in progress” feliratú táblák. Ha a rutinnal végeztek, akkor az itt szintén rutinnak számító feladatokkal folytatják: lemossák a falat (!!) (nem egyszer egy évtizedben, hanem minden héten), ablakot pucolnak, szidolozzák az ajtókon a réz fogantyúkat (!!!).
Az első napon csak az ejtett zavarba, hogy sehol sem találtam a mosdót – nos, mint kiderült, ez a szobánkban van elrejtve egy szekrényben… a WC-ben ugyanakkor van egy folyékonyszappanadagoló-szerűség, ami mégsem szappant adagol, hanem ilyen alkoholos kézfertőtlenítő cuccot, amilyet gondos lányok tartanak mindig maguknál.
A welcome meetingen az is kiderült, hogy a koliban vannak „residence tutor”-ok, akik olyan hallgatók, akik a koliért felelősek. Ezzel csak még jobban ráerősítenek arra a szemléletre, ami itt az általános (!) hogy a koli érted van, neked vettük bele a bútorokat, neked takarítjuk stb., tehát a te érdeked, hogy vigyázz rá. Mondjuk, ez úgy látszik, nem annyira megy mindig – épp ma voltam a „Cyfarfod Neuadd”-on, ami kb. ilyen koligyűlés – nem én választottam, kötelező volt… Mint kiderült, leginkább lecseszést jelenthet ez a walesi szókapcsolat, mert kiderült, hogy a Large Lounge bőrkanapéi kissé megrongálódtak, a dohányzóasztalok lábai kitörtek, továbbá néhányan az ablakon keresztül közlekednek és jó ötletnek tartják, hogy főtt tojást nyomkodjanak mások vajaiba a közös hűtőben (WTF?). A karbantartó srác (aki tényleg egy srác, nem egy micisapkás öregember) közölte, hogy holnapig jelentkezhetnek a recepción a tettesek, ha ez nem történik meg, akkor a teremből eltávolítják a bútorokat, a plazmatévét és lehet menni a városba inni drágáért. És hogy a normális 98% elnézését kéri a 2% balfasz miatt. És hogy ne őt szidjuk, mert csak a munkáját végzi. Azt hiszem, ez tekinthető hatékony kollégiumműködtetésnek…
A koliban az ablakok szuperek, igazi angol rendszer, az alsó ablaktáblát fel, a másodikat le lehet húzni (ez utóbbira mondjuk pont ma jöttem rá, mert a szobatársam eddig állította, hogy leheletetlen). Valamilyen oknál fogva viszont úgy gondolták, hogy a konyhákat a leghatékonyabban az épület közepére lehet elhelyezni – tehát igen, jól sejted, nincs neki ablaka. Egyáltalán sehogy sem tud szellőzni, így bent mindig iszonyú meleg, gőz és tényleg: áporodott kajaszag honol. Nem is megyek oda, főzni úgyse tudok, mivelhogy semmilyen eszközöm nincs, a konyha meg üres… annyira, hogy ha 24 órán belül nem tünteted el a saját cuccodat, simán kidobják (és tényleg kidobják). Azt hiszem, ez tekinthető hatékony kollégiumműködtetésnek…
A konyha ajtaját, mint kézenfekvő (és egyetlen) szellőzetési lehetőséget viszont nem szabad nyitva hagyni. (Nem mintha lenne értelme, mert a fire doorok tényleg légszigetelnek, tehát a légcsere legfeljebb a 10 méternyi folyosóéval történhetne). Nos, a konyhaajtót azért nem lehet nyitva hagyni, mert a nem becsukott ajtó beindítja a tűzjelzőt. Ezen kívül minden szobában is van tűzjelző, a szobaajtók is maguktól csukódnak. Nem tudom, hány kollégium égett le, mire idáig eljutottak, de az biztos, hogy úgy félnek a tűztől,… mint a tűztől :) (bocs). Nemrég kaptunk egy hosszú levelet, amiben leírták, hogy a tűzjelző rendkívül érzékeny, így lehetőleg a szoba átellenes sarkában szárítsd a hajad vagy vasalj, mert a gőz is elindítja. Meg a dezodor. A cigifüstről nem írtak, de ha netán valakinek eszébe jutna bárhol az épületben rágyújtani, valószínűleg egy percen belül meglincselnék és egy zsákban a tengerbe dobnák a holttestét egy sötét éjszakán.
A kollégiumnak amúgy számos ajtaja van, de ezeket csakis tűz esetén szabad használni, és ha kinyitod, elindul az ahhoz az ajtóhoz tartozó tűzjelző és fizethetsz. Ezt onnan tudom, hogy már nekem is volt szerencsém elindítani a rendszert, amikor épp fals riasztás volt és én hatoltam ki először. (Nyilván ilyenkor nem kell fizetni.) Eddig összesen két riasztás történt, illetve három, de az első valamikor éjjel háromkor volt, egy órával az után, hogy hazaértünk a városból – erre nem ébredtem fel… mondjuk ez még az első héten, az ájult alvások idején volt. A másodikat a múlt héten, reggel fél hétkor tartották, erre már felkeltünk és a magyar, illetve német vonatkozó szakszótár válogatott kifejezéseit alkalmaztuk Maxszal azokra, akik kelés előtt 45 perccel tartanak riadót. Megesküdtünk, hogy legközelebb inkább elevenen bent égünk, mint hogy kimenjünk, de aztán mégis kivonultunk a harmadik alkalommal, amit jól is tettünk, mert az már valódi riasztás volt, bár fals (ennek így van bármennyi értelme? na mindegy). Amúgy az itteniek baromi fegyelmezetten csinálják a cuccot és tényleg vonulnak azonnal, ha boxerban, akkor boxerban…
Mivel az erasmusosokon kívül itt tényleg a walesiek laknak, ahogy ezt már korábban is írtam, tényleg minden közérdekű csak walesiül van kiírva. Szerencsére az e-mailek kétnyelvűek, de persze ott is a walesi az első. Ezzel együtt is (vagy épp ezért) a kollégium szuper. Szuper, ahogy működik, szuper, hogy működik – és amúgy ez azért van, mert rengeteg energiával működtetik. Egész máshogy, mint otthon, és sokkal inkább úgy, ahogy racionális.
ÁPDÉT: ma (2010. 10. 15.) este 22:40-kor megint volt egy false fire alarm. Korábbi fogadkozásainkkal ellentétben ezúttal is lementünk, de a lelkesedés egyre csökken - nem voltunk sokan...
